Kétéltű

„Életkönyv. Minden életkönyv halálkönyv is. Hiszen minden szekrényben van egy halott. Közben ott az anya, akit a „halál se győzött le”. Vagy nagypapa, akiből életszag, halálszag, disznótorszag árad, s közben a csapból folyik a húsleves. Tenyerünkben zsákutcák futnak, varrás mentén szakad az élet. Szakad a halál. Szakad a hó.
Posta Marianna világa otthonos, mégis ámulatba ejtő. Simán képes óceánra cserélni a magzatvizet. Nála időnként tojásrántottát izzadnak a falak. Olykor benyit egy gyerek a mellkasába, és ez normális. Itt szülni olyan, mint tojást bontani. Vele felnőttre álmodjuk magunkat.Éjszakánként pórázon sétáltatjuk szerelmünket, miközben egy fél kesztyű lebeg az űrben. Halálunk után viszont kihajtunk majd, mint nagypapa hóvirághagymái.
Olykor nem tudjuk elkapni a zuhanó pillanatot, szilánkosra törik, s közben felsérti a kezünk. Ezen a seben áramlik át Marianna költészete, mely faggatózik, tűnődik, aha-élményeket ad és éltet. Mondatokat kapunk, melyek belénk ivódnak, velünk jönnek, és időnként kihajtanak bennünk. Mint nagyapa hóvirághagymái.”
Lackfi János